2012. december 23., vasárnap

40 ~ WHAT DO THEY THINK?


Tudod, ez nem olyan mint, ahogy az emberek hiszik. Tegyük fel megiszol egy pohár vodkát. Ízlik. Aztán iszol még. És még és újra. Nem vagy alkoholista, de tetszik, az az érzés, amit attól érzel. Szerintem, ha kipróbálnád azt, amit én csinálok nem maradnál a vodkánál, legalábbis nem esküdnék rá. Én is így kezdtem…Csak egy próba, ami túl jól sikerült. Az elején mindenki ugyanúgy indul :  Kivétel leszek, én nem süllyedek oda, ahova mások. De ilyen nincs. Senki nem kivétel ! Hiába hittem, hogy nekem menni fog, hogy én le tudok majd állni. Nekem sem megy. És látod itt vagyok most, neked magyarázom ezt, pedig ugy sem fogod megérteni, mert nem élted át….Azt gondoltam ez majd megoldja a problémáim, de nem…Hiába gondolják, mondják ez az emberek,hogy így vannak a drogosok meg úgy. Nem könnyű azt mondani, hogy itt és most vége, abbahagyom. Kell valami megrázó ahhoz, hogy letegyem. Kell valami, ami ráébreszt arra, hogy innentől nem mehet így tovább semmi.Sokat kell veszítenem ahhoz, hogy rájöjjek mennyi mindent veszíthetek, ha így folytatom. Hétvégente azon a bizonyos határon táncolok és csak reménykedek, hogy nem lépem át vagy nem történik velem valami végzetes.  És tudod mit? Már rájöttem nem egyszer, hogy nem éri meg, de én megyek a saját fejem után. Nem éri meg, mert sokat veszítek. Barátokat, embereket magam mellől, de főként önmagam. Bosszantó csak úgy bámulni, merengeni azon a 8. osztályos önmagamon, akinek eszébe sem jutottak ilyenek. Erre tessék, most itt vagyok…


Először is leszögezném nem rólam van szó. Valaki olyanról, aki korábban életem során hatalmas szerepet játszott. Biztos mindenkinek vannak az életében olyan személyek, akik életünk részei voltak, valahogy eltűntek, de még mindig gondolkodsz rajtuk, érdekel hogy vannak és aggódsz értük. Talán ez a legfőbb ok, ami hozzád köt. Aggódom érted, aggódom mi lesz veled, aggódom, hogy hétfőn látlak e reggel, aggódom, hogy ott fogsz e állni normális állapotban.  Őszintén szólva én már elfogadtam, hogy te ilyen vagy,de aggódom és mindig is fogok…

Ez a bejegyzés egy általam elég jól ismert ember gondolataiból és sok-sok beszélgetésből született. Köszönöm, hogy megírhattam ! 

xx
D.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése