2012. szeptember 30., vasárnap

2012. szeptember 29., szombat

25 ~ DRIVING


És igen, túléltem az első órát a kocsiban úgy, hogy én vezettem... :)

2012. szeptember 26., szerda

24 ~ SCHOOL

Újra füzetek, újra könyvek, újra iskola...
Kovács Dorka mindenfelé és nem Dorka Kovács.
Szeptembertől 11.b-t írok nem Arts1C-t.
Érettségire készülünk nem évközi vizsgákra.
Magyarul hallok mindent nem angolul.
Furcsa, de menni fog ez... :) 

2012. szeptember 23., vasárnap

23 ~ JUST LIKE THAT


Volt ő. Voltam én. Voltunk mi.
Biztos veled is előfordult már, hogy megismertél valakit csak úgy véletlenül. Irónikusan egy hét alatt történt minden. Emlékszem még most is arra az estére, amikor a tengerparton ültünk ketten. Talán te nem is emlékszel már hogy keveredtünk oda. Én azonban emlékszem, minden veled töltött percre, pillanatra, kimondott és kimondatlan mondatra. Mindenre. Nem is számít már. De boldog voltam akkor is és utána is, mert megkaptam azt, amire annyira vágytam. Te voltál az. :)
Történt valami. Még most itthon sem értem mi lehet az a valami, ami ennyire megváltoztatott téged. Mert megváltoztál. Egyik napról a másikra. De aztán megint ott voltál te és megint én, megint tengerparton és megint boldogok voltunk. Nem tudod elképzeni mennyire szép volt. Pedig mennyi fájdalmat okoztál és mennyit szenvedtem miattad. Fájt minden szó, amit mondtál. Fájt minden, amit tettél és mégsem hagytalak ott. Talán magamnak sem mertem bevallani, de szerettelek téged.
Akkor aznap este, az utolsó hétvégémen, az utolsó szombatomon együtt voltunk. Utoljára írtál sms-t, utoljára hívtál fel, utoljára ültünk a tengerparton, utoljára köszöntél a szokásos félmosollyal és igen, utoljára történt minden. Tudtam, hogy utoljára látlak, tudtam nagyon jól, de nem akartam elhinni, hogy létezhet ilyen érzés. Nem akartam elhinni, hogy mennem kell, hogy minden ami ilyen jó volt, annak vége szakad. De vége lett és én most itthon vagyok, te meg ott. Ki tudja látlak e még valaha?

He was there. I was there. We were there.
I am sure it happened to you also that you met with someone accidentally. Everything happened in a week time. I still remember the night, when we sat on the seaside together. Maybe you do not remember how we got there. But i still do. Every minute, every moment, every said and unsaid sentence. Everything. You meant the world to me. It does not matter now. But i was happy at that time and later too, because i got what i really wanted. You were the only one i wanted. :)
Something happened. I still do not understand what was that " something" and why you changed so much. Because you changed. A lot. But we were at the seaside again. You and me, seaside again and we were happy again. Together. You cannot imagine what i felt. All of your word hurt me. All of your action hurt me, but i did not leave you there. I was afraid to admit, but i loved you.
That night, on my last weekend, on my last saturday we were together again. You wrote a message last time, you called me last time, we sat on the seaside last time, you said " hy sweetie " with your amazing smile last time and yes, everything happened last time. I knew, i saw you last time, i knew it very well, but i did not want to believe that i can feel love.  I did not want to believe i have to go, everything was soo fuckin amazing and it goes to an end. But it is over and i am here and you are there. Who knows what is going to happen... Am i going to see you again?

...
D.

2012. szeptember 22., szombat

22 ~ HARD TIMES

Jóó éjszakát mindenkinek ! :)

Gondolom már senki nincs fent ilyen hajnali órán. Itt is én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor nem alszik. Annyi minden kavarog a fejemben, amiről írnék, de egyenlőre sem időm leírni, sem ihletem megfogalmazni. Dolgozom az ügyön, bár most bejött a jogosítvány, az érettségi és a nyelvvizsga is. :) 
Végre elkezdtem spanyolt is tanulni ! 
Nehéz itt mindent behozni, nehéz mindent bepótolni, nehéz vizsgázni és még nehezebb elviselni azt, hogy ennyire hiányzik Málta. 
Mindenképp folytatom a blogot ! Kövess és olvass továbbra is. :)

I am quite sure i am the only who is not sleeping at midnight. There are so many things in my head i would like to write about, but honestly i do not have any time to write and any inspiration to compose. I have been working on it, although i am doing my driving license,in the next week i have to take my language exam and my english a-level. 
Finally i began to learn Spanish. I find it really intresting. :)
It is hard to continue my life, it is still hard to find my right place or the right way, it is hard to take my exams and the hardest thing is to endure the empty part in my heart without Malta. 
Anyway i am going to continue my blog definitely. :) Follow me and keep in touch !
xx
D.