Nemrég zajlott le iskolámban a szalagavató ünnepség, amire a végzősök már hónapok óta készültek. Talán egy picit a színfalak mögé láthattam, hiszen a volt osztályom is idén végez és én ott állhattam velük a színpadon, mellettük lehettem azokban az utolsó nyugodt pillanatokban, amikor még nem kezdődött el az érettségire a hajtás, az utolsó percek, amikor mindenki együtt van és az utolsó percek, amiket együtt élhettem át velük, hiszen ki tudja mikor lesz ilyen pillanat újra? :)
Be kell vallanom nagyon sokat készültem erre a bizonyos napra és féltem is tőle. Féltem attól, hogy elsírom magam, amikor a színpadon állok és persze olyan apróságoktól is, hogy leesek a lépcsőn magassarkúban.
Mikor először hallottam az ötletet, hogy én leszek az osztályfőnök mellett a szalagátadó képtelenségnek hittem. Persze jogos volt a kérés, hiszen volt osztálytárs gyanánt nem találhattak volna alkalmasabb embert a posztra. Már akkor hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehetek majd azon a színpadon, mikor mindenki megkapja a gimnázium elvégzéséért járó szalagot.
Nyilvánvalóan a végzősöknek fontosabb volt ez a nap, mint nekem, de én mégis boldogabb voltam, mint azt elmondani tudnám, hiszen a barátnőim is szinte tőlem kapták a szalagot. :)
A műsorukat látva sírni tudtam volna, hogy én nem állhatok most köztük, én nem táncolhatom velük a keringőt és nem énekelhetem velük együtt a dalokat ott lent, azonban-amit talán más nem tud átérezni csak a kimaradt cserediákok- az érzés, hogy hiába mentél el gondolnak rád, mindennél jobb. :) Hiába nem vagyok tagja az osztálynak másfél éve, hiába nem találkozom velük mindennap és hiába nem vagyok ott velük a dolgozatoknál, hogy lelket öntsek mindenkibe mégis gondoltak rám, beleraktak a videójukba....Jöttek a közös képeink, pörögtek az emlékek és egyszer csak az vettem észre, hogy én is sírok, még ha nem is velük a színpadon, hanem fent az erkélyen. Akkor ott egyetlen percre megfordult a fejemben, hogy miért hagytam itt őket, de bele is nyugodtam, hogy hiába gondolom most ezt, Málta minden percet megért és talán elhagytam egy ilyen csoda osztályt, de kaptam helyette egy másik csodát. :)
Akkor és ott szombaton fent az erkélyen, egy másik lányzóval ülhettem együtt, aki Dániában tanult és éppúgy hagyta el az osztályát, mint én. Talán ő volt az egyetlen, aki megértette, mit érez egy ember, amikor élete egyik részét látja elballagni, hiszen átélte ő is! :)
Aznap 3 cserediák állhatott a színpadon a volt osztályával, talán utoljára,elszorult szívvel.
Szeretném megköszönni itt és most újra a volt osztályom minden tagjának, hogy engem választottak és én lehettem ott velük a szalagavatójukon! Köszönöm Nekik, hogy az osztály tagjának tartanak és én is kaphattam velük együtt szalagot! Köszönöm, hogy rám gondoltatok és köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos osztály tagja lehettem 2 évre ! :)
Sok-sok sikert kívánok mindenkinek az érettségire és a további élethez is !
xx
D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése