2013. március 21., csütörtök

52 ~ WHO IS THIS MAN?

Régóta meg van már ez az írás, régóra őrizgetem a gépemen, de mai napon érett meg arra, hogy feltegyem és láthassa mindenki. Nem azért teszem fel, mert azt gondolom mindenkinek tudnia kell mi történt nálunk ( persze, így mostmár mindenki tudni fogja) hanem azért, hogy mások tanuljanak belőle és rájöjjenek, hogy nem szabad elkövetni azt a hibát, amit én megtettem. A másik ok, ami miatt kikerült ez a bejegyzés, az pedig egy mai napi történet. Haza érkeztem hatalmas boldogságomban, majd jött egy erős sokk-löket, miszerint az ember, akiről a következőkben szó lesz, azt gondolja, hogy mi micsoda viszonyban vagyunk és ő mennyire jó hozzánk. Hát tessék olvasd, mert tudom, hogy olvasod és lásd, hogy mi a véleményem rólad ! :) Bár talán hiába,hiszen, eddig sem sikerült megérteni a leveleimből, a kinyomott telefonjaimból, a vissza nem hívott nem fogadott hívásaidból.... Talán ma jön el az a nap, amikor végre megérted, hogy nem vagyok kíváncsi se rád, se az életedre. Többé nem vagy az életem része és nem akarom, hogy az legyél.

Amíg kicsi voltam, azt hittem lehetek tökéletes. Azt gondoltam tudok olyan ember lenni, akit mindenki kedvel, aki mindenkinek megfelel. De aztán rájöttem, hogy nekem ez nem megy. Azt hiszem mindenki életében van egy olyan ember, akinek meg akar felelni, akinek ki akarja érdemelni a dicséretét. Azonban pont ez az az ember, aki sosem illet dicsérettel, jó szóval, sosem mondja, hogy ügyes vagy. Sosem ! Velem is ez történt. Minél inkább meg akartam felelni, annál messzebb kerültem az igazi énemtől, az álmaimtól. Hiába küzdöttem soha nem volt elég, amit tettem. Soha nem kaptam, hogy " fogytál ", " okos vagy " vagy éppen hogy " szép vagy ". Semmit. De nem is baj , ez csak megerősített abban, hogy nem vagy képes kezelni a saját hibáidat, így rám vetíted ki azokat. Most, hogy ezeket a sorokat írom, büszkén, tudva, hogy már nem kell megfelelnem és nem is akarok, sokkal jobb és könnyebb az életem. Már nem érzem a késztetést, hogy legjobb legyek, hogy én legyek a legszebb, a legokosabb, a legtökéletesebb. Akinek kicsit is számítok az elfogad ilyennek. Tudják, hogy nem tudnak megváltoztatni és nem is akarnak. A barátaim elfogadnak ilyennek. Ilyen "kövérnek ", " hülyének ", mert igen elhittem, hogy amit mondtál az igaz. És melletted most ki áll? Ki büszke rád? Mert én biztosan nem. Ez most itt csak egy őszinte vélemény, egy olyan emberről, aki kiskoromban a társadalmi létrám tetején állt és engem bírált. De most fordult a kocka, én állok azon a helyen, ahol te valójában- a képzeletemen kívűl - sosem álltál és én bírállak téged. És tudod mi a különbség kettőnk között? Az, hogy én nem teszek tönkre lelkileg senkit úgy, mint te . Mert én - még ha nem is úgy tűnik néha - jó ember vagyok.
Ez nem egy bunkó, mérgelődésből született írás, hanem egy leírás egy olyan emberről, akit sokkal többre tartottam, mint amivé lett. Egy olyan ember, aki ma már nem játszik szerepet az életemben, aki az apám, de igazándiból nem érzem annak. Akitől elviseltem, hogy évekig gyötörjön, hogy nap, mint nap lerombolja a nem létező önbizalmam és mindezt azért, hogy neki jobb legyen. És mikor most újraépítettem magam körül mindent nem fogom hagyni, hogy újra lerombolja, mert egy valamit megtanultam, de azt nagyon jól. Küzdeni.

:) 

D.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése