75 ~ MALTA, MALTA, AGAIN AND AGAIN?

...és íme elérkeztem a július hónapom legjobban várt utazásáról szóló bejegyzés megírásához. :)

Számtalan posztot írtam már Máltáról és egyikben sem tudom pontosan leírni, hogy mit is jelent számomra ez az aprócska sziget. Talán joggal nevezhetem második otthonnak, de mégis, akárhányszor visszatérek valami újat mutat számomra, valami megmagyarázhatatlan új kapocs szövődik köztünk és minden egyes alkalommal, amikor átlépem a reptér ajtaját, magam mögött hagyva az 50 fokos, párás levegőt megfogadom, hogy visszatérek. Sajnos a legközelebbi alkalomra valószínűleg egy évet kell várnom, de megéri a várakozás minden egy perce. :)

Épp úgy, mint annak idején 2011. szeptember 9.én, most is egyedül érkeztem. A 7 nap egy szempillantás alatt eltelt, de nem is kívánhattam volna, szebb hetet magamnak. Mindent, ami szinte lehetséges belezsúfoltam egy hétbe. 

Ezt a csodaszép mondatot a repülőn olvastam a máltai újságban és már az első részével meggyőzött.  The wonder of being Maltese... ( mint kiderül, aki 5 évet eltölt a szigeten, az automatikusan állampolgárságot kap... ki tudja? :) )

Szívem szerint a bejegyzést teleraknám képekkel, de igyekszem visszafogni magam. :)

Mielőtt bármit is írnék tovább, meg kell említenem a máltai ételeket. Erős olasz hatás érződik, ami számomra tökéletes, valószínűleg előző életemben egy 100 kilós, olasz nénike voltam tészta kifőzdével. Itt most kiélhettem a tészta iránti szerelmem és minden este betermeltem egy jó adagot. Van egy különleges fajta tészta, ami a ravioli. Nem tudom valamelyikőtök ismeri e, ez egy ricottával töltött leveles tésztához hasonló finomság. Kis szívfájdításként felteszek pár képet ezekről a csodákról. :D ( bal alsó a ravioli) 

A júniusi zsúfolt tréning program után felüdülés volt úgy tölteni az időt, ahogy én akartam. Oda mentem, ahova én szerettem volna, azokkal találkoztam, akikkel én szerettem volna, annyi időt úszkáltam amennyit én szerettem volna ésatöbbi ésatöbbi... :) Vasárnap egyik ex-évfolyamtársamhoz utaztam, ahol megismertem a családját, majd együtt ebédeltünk és a napot a strandon fejeztük be!  Sokat köszönhetek neki és egy korábbi bejegyzésben már említettem is. Ő, Yanika, akivel együtt szenvedtük végig a német órákat. Csodálatos lány és örülök, hogy a barátomnak mondhatom. :) Náluk találkozhattam a híres Harry-vel is végre. Ha van legaranyosabb kutyus, biztos ő kapná ezt a díjat!

Simizz méééééééég!

Vasárnap este találkoztam egy különleges személlyel végre. Ő is az én iskolámba járt, de felsőbb évfolyamra. Akkor nem  nagyon találkoztunk, meg igazándiból beszélni is csak ritkán beszéltünk, aztán most, hogy visszamentem találkoztunk újra. :) Sosem gondoltam volna, hogy mi egyszer ilyen barátok leszünk. Akkor vasárnap este a hajójukon borozgatva átbeszéltünk minden létező témát és-meglepő- de szinte mindenben egyezett a véleményünk.

Village Fest... :)

Innen indult minden. Másnap strandra indultunk, aztán egy elhagyatott partszakaszon kötöttünk ki, ahonnan sziklákat lehetett ugrani. Na már most, én alapvetően sem vagyok bátor ember és elkerülöm a lehetséges veszélyeket, de ő, még a legmagasabb pontról is képes volt ugrani.

Végül pedig egy közös kép.

Nagyon sokszor elmondtam már neki, hogy mennyire hálás vagyok azért, amit értem tett és csodálatos barát! Sajnálom, hogy csak most lettünk ennyire jóba,de remélem hamarosan érkezik Szerbiába és engem is meglátogat. :) 

(JJ, i know how curious you are right now. So, here we go. This is the post I told you. Finally it's ready and you can read about yourself. I want yo to know that I really miss you and hope you are going to visit me soon. 

P.S.: stop texting while you drive,foxx pajizek.

xx ) 

Ódákat tudnék még zengeni oldalakon, posztokon át, de egyenlőre ennyi, beszéljenek a képek helyettem. :)

Élvezzétek az utolsó egy hónapot,én nemsokára érkezem egy újabb utazós bejegyzéssel, ugyanis szombaton hajóútra indulunk. Instagramon követhetitek merre járunk éppen, dorkakovacs néven megtaláltok! :)

xx

D.